Babázó

Hétről-hétre,és ami utána jön.

Állapotod

Lilypie First Birthday tickers

Roadshow

2013.08.26. 12:00 - RÁJEN

A múlt hétvégén voltunk Szentendrén a Skanzeben és Ferihegyen a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, most pedig a Margitszigeten állatokat nézni:

fotó 39s.jpgfotó 40s.jpgfotó 41s.jpgfotó 47.jpgfotó 48.jpgSkanzen bejött, a reptér kevésbé, a kisállatkert viszont örök kedvenc! Megy már a lovaglás, és hát az állatokat etetni nagyon jó poén...

Képregény

2013.08.11. 22:22 - RÁJEN

IMAG1136s.jpgIMAG1202s.jpgIMAG1246s.jpgfotó 20s.jpgfotó 26s.jpg2012majus vs 2013augusztus s.jpgfotó 33s.jpgÚjabb hét kezdődik...

Tartalmas hétvége

2013.07.29. 09:00 - RÁJEN

A múlt hét közepe felé még az eszemben volt, h le kéne menni megint Balcsira, de végül maradtunk a 35 fokos fővárosban, mert csak. De persze így sem telt eseménytelenül, szombat délelőtt például elmentünk a bolhapiacra, ahonnan kaptál is ezt-azt, majd mutatom, de nem most, viszont megvolt az első Porsche:

IMAG1166s.jpgSzombaton pedig elmentünk Dunabogdányba, ahol a Dunában pacsáltunk, illetve Te főleg saraztál, de mindenki nagyon élvezte:

995944_10200477591772206_1080154730_n.jpgOtthon aztán vártak a nyomikák, azaz a Gru című meséből a minyonok, mindenféle kiszerelésben, most ez a sláger:

1006025_10200462147986121_1177749699_n.jpg63021_10200478058703879_1760370817_n.jpgÚgyhogy vasárnap délelőtt megejtettük az első mozizást is egy igazi moziban, amit meglepően jól bírtál végig. Ott is fotóztunk:

552614_10200480512765229_2017922436_n.jpgIMAG1178s.jpgDélután megint plázáztunk, amíg Anya vásárolgatott magának, illetve beugrottunk még a Tescóba is egy körre:

IMAG1189s.jpgIMG_0428s.jpgNem mondom, hogy kipihentük magunkat hétfőre...

Idei második Balcsi

2013.07.13. 22:22 - RÁJEN

20 kép többet mond ezer szónál:

paci.jpggrill.jpgauto1.jpgbico.jpgvolgyhid3.jpgfagyi1.jpgvolgyhid2.JPGmese.jpgvolgyhid1.jpgteremor.jpguszi3.jpgseta.jpguszi2.jpgrepula.jpguszi1.jpgauto2.jpgstrand1.jpgkeszt2.jpgfagyi2.jpgkeszt1.jpgNagyon gyorsan elszaladt, és végig nagyon jó volt, voltunk Keszthelyen (ott lovagoltál is igazi pónin!), strandon, játszótéren, bringázni egy csomószor, Mauróban (ott ünnepeltük Lili szülinapját élesben), voltunk megint a Völgyhídnál, baromi sokat fagyiztunk, no és persze mentünk strandolni, amikor az időjárás engedte - szóval nem unatkoztunk...

Idei első Balcsi

2013.06.23. 22:00 - RÁJEN

Balatonon voltunk, Anya majd leírja az élményeket, én csak mutatom:

A hátra tett kézzel sétálás már nagyon megy:

Minden jót!

Anya és Apa

2013.06.14. 21:19 - babazo

Csak ámulok és bámulok azon,hogy milyen fantasztikus dolog a szerelem. Már lassan elfelejtem,de hála a fészbúknak,és egy-egy közeli csoporttársam személyes blogjának,időnként betekintést nyerhetek ebbe az érzésbe. Ahogy másik érzik és megélik. És ilyenkor összeszorul a szívem. 
Tudom,hogy milyen érzés ez,és valami hihetetlenül vágyom is rá, de nem akárhonnan,akárkitől,hanem Apától. 

Egyszer régen,egy messzi-messzi galaxisban, megfogadtam magamnak, hogy annyi könny, elvesztegetett idő, boldogtalan óra és vergődés után csak olyan emberrel fogok még egyszer komolyan foglalkozni, mondjuk ki kapcsolatba lépni, sőőt az az ember lesz a FÉRJEM, aki a tenyerén fog hordozni. Minden nap. Ha úgy érzem ismét kutyaszarba léptem, mert már megint többször vagyok boldogtalan, mint boldog, több a könny,mint az önfeledt nevetés,és boldog perc, akkor lelépek. Mert egy életem van, az én életem, és megérdemlem a boldogságot. 

Megismertem Apát. A fellegekben jártam,jártunk együtt, ittam minden szavát, minden perc repült vele, alig vártam,hogy újra láthassam, mindig vele akartam lenni, és ő viszont. Naponta többször elmondta, vagy,ha épp nem, kimutatta, éreztette mennyire fontos vagyok neki, mennyire szeret engem. Védelmez, óv, én vagyok a nagybetűs nagy Ő, tényleg. Végre boldog voltam, és úgy éreztem vele mindig az leszek.

Ezért is, bár nem voltál tervezett baba, mindenképpen szerelem baba vagy, részemről egy percig sem volt kérdés, hogy szeretnélek téged, hiszen a legjobb ember lesz az apukád a világon. Aki nagyon szereti anyát, éshát, kell ennél több? Ha anya boldog, boldog az egész család. És anya boldog, mert családja lesz, egy olyan ember oldalán,akinél jobbat nem is kívánhatna magának.

Teltek a napok, hónapok, évek. És bizony egyre boldogtalanabb lettem. Apa már nem hogy nem mondja, nem érezteti,hogy szeretne engem, de egyenesen figyelmetlen, sokszor otrombán bunkó és bántó velem. Nem tudom miért, nem tudom mivel érdemeltem ki ezt, hiszen én mindig, minden tőlem telhetőt megteszek érte, igyekszem nagyon figyelmes lenni vele, sokszor csak úgy szeretetből meglepni őt valami aprósággal, ha más nem,akkor a kedvenc sütijével, vagy, ha elmegyek vásárolni egy vicces alsógatyával, egy új hajnyíróval, mert a régit együtt tönkretettük,akármivel, csak,hogy érezze, gondoltam rá, fontos, hogy örömet szerezzek neki.
És Apa? Nos, neki minden,amit én teszek, magától értetődő, egy köszivel elintézett.
Cserébe pedig, elfelejti a valentin napot (én egész délután szív alakú tortát sütök), a születésnapomon itt hagyna a fenébe,mert neki a voltcsaládjával lenne programja, a sikeres kresz vizsgámra kapok egy vállveregetést (a csapatépítőjéről  hazafelé azért Lilihez berohan egy szál virággal az évzárójára) /apropó, virág. nem,ehhez nem kell egy sikeres vizsga, bár igen, fogjuk rá,hogy ezért is jól esett volna,de csakúgy,néha kedvességből tényleg ilyen hatalmas megfeszülés? Hát,neki az./

Figyelmetlenség lavina nap,mint nap, én pedig nap,mint nap egyre rosszabbul érzem magam, egyre boldogtalanabb vagyok. Puszi, CSÓÓK?!, kedveskedés? Ugyanmár.
Én vagyok ANYA, én vagyok a TAKARÍTÓNŐ, én vagyok a CSELÉD (Reggeliiii????). Egy nem vagyok, a NŐ. 
Nem érzem magam már nőnek mellette.
Miért is érezném? Tesz azért bármit is,hogy így érezzek? Nem. Ellene viszont minden nap.

Így én sem tudom már viszonozni a hirtelen észbekapott,mert jól elbőgtem magam kedvességét, nem tudok már őszintén örülni ezeknek, mert tudom, hogy addig tart. Vagy egy hétig. De utána minden megy tovább a régi forgatókönyv szerint. Ő FONTOS, A VOLTCSALÁD AZ FONTOS, az meg,hogy én nem vagyok boldog,hát azt nem is érti,miért nem??? Hiszen ő semmit nem tesz! (hát,ez az.)

Beszéltem erről anyával. Az ő esete csak annyiban vág egybe az enyémmel, hogy boldogtalan volt. 14 évig. És ennek úgy lett vége, hogy apa volt az,aki lelépett. Ő soha nem csalta volna meg, soha nem vált volna el, csendben tűrt mindent, mert ott voltunk. A gyerekei, akiknek apa kell, család kell, és ezért feláldozta a saját életét, a saját boldogságát. "És te mit tennél a helyemben,anya?"  "Semmit kislányom..." És anyukám elsírja magát.

Elnézlek, ahogy örülsz apának, amikor hazaér, ahogy hozzábújsz, ahogy annyira szereted őt, amennyire ő talán tőled meg sem érdemli. 
És átfut ez az agyamon. Hogy tudom, érzem, amit anya érzett annak idején, és tudom azt is, hogy képtelen lennék arra, hogy "elvegyem tőled apát", csak,mert valójában úgy érzem, hogy sem téged, sem engem nem érdemel meg. Képtelen lennék, mert akkor benned egy világ dőlne össze, és akkor aztán valóban lehetne okom arra, hogy boldogtalan legyek. 

Hiszen minden öröm és szeretetforrás tőled áramlik felém, ha felrúgnám az életünket, hát azt hiszem azzal soha be nem gyógyuló sebeket ejtenék a kicsi szíveden. És erre nem vagyok képes.

Szóval, édesem, ez van. Feláldozom érted magamat, mert az életemnél is jobban szeretlek téged, és mert a Te boldogságod mindig fontosabb lesz a sajátoménál.

YEAR 2

2013.06.07. 06:04 - RÁJEN

ketteske.jpgVolt torta, volt ajándék, voltak pesti nagyik, volt boldogság:

hepi2s.jpg

hepi1s.jpg
bico s.jpg(Papától és Mamától kaptál még egy Mikiegeres ugrálólabdát is, de arról még nem készült kép. Viszont holnap szülinapi kertiparti lesz.) No de ha márt Anya is írt ilyen szép érzelmeset, valamit én is szeretnék: szóval eltelt két év, így visszatekintve nagyon gyorsan, de közben azért néha hosszúnak tűnt. Ezalatt minden nap hihetetlenül sokat okosodtál, Anya pedig sokat türelmesedett - én pedig egyre jobban megszerettelek. No nem mintha újszülöttként nem szerettelek volna, mert dehogynem, azonban én nem úgy működöm, mint az érzelmileg erősen túlfűtött jóanyád, nálam ez a dolog sokkal kevésbé explicit, és sokkal inkább aktív módon, tettleg mutatkozik meg, remélem, érted, mire gondolok. Na most egy újszülöttel igen nehéz tettleg bármit is csinálni, így viszont már, hogy igazi nagyfiú vagy, böszme kétéves, egészen más a világ: már nemcsak kacarászva rohangálsz, hanem lehet együtt nevetgélni, olvasgatni, beszélgetni, kockákat építeni, kisautókat gurítani, fürdés közben behabozni majd lemosni Batmant, ilyesmi. És nálam a szeretet kimutatása inkább olyan, hogy mondjuk elhánytad valahová a Batmant, akkor rohanok ki azonnal a bolhára és veszek belőle pótlást, hogy a szomorúságod mielőbb elmúljon. És nem az, hogy elmondom napjában hatszor. Vagy akárhányszor. De ettől függetlenül meghat és végtelen örömmel tölt el a ragaszkodásod, az ölelésed, az apázásod lefekvéskor, vagy amikor kézen ragadsz és behúzol a szobádba, ahol mindenképp most-de-rögtön mutatnod kell valamit... Persze ilyenkor megyek, és ha nem is mindig látszik, örömmel! Félrokkantságból kifolyólag mostanában az apa nyakában utazást, emelgetést hanyagoljuk, ami nekem ezerszer jobban hiányzik, mint neked... De remélhetően a következő szülinapodra már ezek a dolgok is visszatérnek. A végére egy kis üzenet, amúgy hivatalos formában :)

Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.

(Ez egyébként nem az egész vers, a csajos részeket kihagytam, cserébe viszont elmondom, hogy Heltai Jenő bácsi írta. Viszont a tócsás részt ne vedd komolyan, abba továbbra sem szabad beletapicskolni!)

Szuperboldog szülinapot!

Isten éltessen sokáig édes kisfiam!!!

2013.06.07. 06:03 - babazo

Két éve ilyenkor már nagyon szenvedtem. Éreztem,hogy egyre szűkebb neked odabent, mintha tegnap lett volna, úgy érzem most is minden méltatlan rúgásodat,a helyezkedésedet, hogy most már jobb lenne neked idekint...
Este tíz órától kezdve már úgy éreztem magam,mint akit belülről feszítenek szét, apának még ekkor nem mondtam semmit,de én már tudtam, hogy születni készülsz. :') Bizony, biztosan az ösztönök, de már ekkor éreztem, hogy csak órák kérdése és végre kint leszel, itt leszel nekünk. 
És így is lett. Hajnalban pattantunk az autóba, be a Bajcsyba, és reggel 6:03 perckor megláttad a napvilágot. Valóban, mert addigra már felkelt a Nap. :) 

Hihetetlen,hogy ennek már két éve, egész életemben emlékezni fogok ezekre a csodálatos pillanatokra, a születésed pillanatára, és tulajdonképpen mindenre, ami veled kapcsolatos, mindenre, ami az elmúlt két évben történt veled, velünk.

Például, hogy megejtettük 2013.03.26-án az utolsó szopizást. Ugyan, ez részedről nem volt önálló döntés, én döntöttem úgy,hogy most már elég lesz ebből, hiszen már igazán nagyfiú vagy, nincsen szükséged erre, a lelkedet is meg tudom másként, más módon nyugtatni, nem kell már neked ez a pusztán "függőség". Az első hét nagyon nehéz volt, rengeteget sírtál, nem értetted az egészet, nem értetted, hogy miért nem kaphatsz "cicit"? 
Aztán, ahogy jött a kezdeti felháborodásod, úgy el is múlt. 
Most már így közel 2 hét elteltével, nem kéred, nem is gondolsz rá, elég,ha hozzám bújva alhatsz el, esetleg egy könyvet nézegetve. És mit mondjak...mennyivel jobb érzés ez nekem. :) Tudtam, hogy akkor és csak akkor fog menni ez az elválásunk,ha én megérek erre lelkiekben, addig, amíg nem vagyok abban biztos, hogy jó lesz ez így, nem fog működni a dolog.
Hát,nekem is közel  2 év kellett ahhoz, hogy "elszakadjak" tőled, és ne az abbóli félelmemből szoptassalak, hogyha nem teszem, akkor majd nem fogsz annyira szeretni engem. Mert igen, javarészt ezért tartott ez ilyen sokáig nekem, le kellett magamban tisztáznom azt, hogy nem szeretsz engem kevésbé, ha elveszem tőled a cicit, hiszen ugyan úgy ott leszek neked, ha éjszaka felébredsz, rohanok hozzád, itt vagyok mindig, mint életed legszilárdabb, legbiztosabb pontja, én vagyok az anyukád <3 aki mindennél jobban szeret téged.

A 23. hónapodat betöltve, mintegy varázsütésre, elkezdtél beszélni. No,azért még nem összefüggő mondatokban, de minden nap mondasz egy újabb szót, ismételed,amit mondunk, nagyon élvezed,hogy beszélsz, hogy meg tudod magadat értetni. :) Komplett kis csevejeket folytatunk napközben:


"Anya! Mese!"
"Mesét szeretnél nézni?"
"Oké."
"Melyik mesét?"
"Boba,szaka,tááj."
"Áháá,bogyó és babócát, amikor a szarka elviszi a tálat. Értem.Rendben van."

"Anya!Hamák!"
"Éhes vagy?"
"Oké."  (az igent az istenért nem akarod kimondani :D )
"És mit szeretnél enni? Van rizs,husi, és krumpli."
"Tuti,husó."
"Krumplit és husit. Értem."

Anya mindent megért. :D Néha mondjuk nem egyszerű, mondod,mondod, egyre ingerültebben, hogy mit szeretnél,vagy éppen csak a közlendődet, én pedig nézek, nézek...koncentrálok, pörgetem az agyamban azokat a szavakat és szókapcsolatokat,amiket használsz már és amiket ismerek, próbálom összerakni,hogy most éppen miről is beszélsz.... Ezzel azért eltelik így jópár perc, de utóbb mindig leesik,hogy mit is mondtál, vagy mit szeretnél. Mondjuk addigra már vörös a fejed az idegtől. :)
Vicces nagyon ez az időszak, legfőképp amiatt ugye, hogy tényleg minden nap megörvendeztetsz valami új szóval,amit olyan kis esetlenül,édesen adsz elő, hogy először azt sem tudom fiú vagyok-e vagy lány. :) Ilyenkor mindig megkérlek,hogy mutasd is meg,hogy mire gondolsz, mert akkor úgy könnyebben be tudom azonosítani a szókincsed legújabb tagját. Szuper édes vagy. :) Bár lehetnél veled türelmesebb. :P

A mozgásfejlődésed is remekül alakul, már felváltott lábbal mész felfelé és lefelé is a lépcsőn, mint az ügyes nagyfiúk. :) És hát,a szokásos, ami egy éves korod óta adott: ha ébren vagy, nem állsz meg. Rohansz. Najó, egy-egy könyvvel le tudlak ültetni, amit nézegetünk, olvasok neked, vagy éppen építünk valamit, vagy szerep játékozunk, olyankor képes vagy legalább öt percig egy helyben maradni. És akkor meg döntötted a napi csúcsodat. 

Mostanság azt figyeltem meg, hogy ha elmélyülsz a játékban, akkor úgy játszol már,mint a nagyok. :) Tologatod az autókat, akik puszit adnak egymásnak, brümmögsz hozzá, odatolod egy a nappaliba kihurcolt plüssöd mellé, hogy akkor megérkeztek hozzá az autók, puszival üdvözlik a plüsst. Aztán gondolsz egyet, ez a plüssmaci,nyuszi,akármi (éppen ami kint van) biztos nagyon éhes, adsz neki egy darabot a kekszedből. Benyomod a szájába, "Anya! Hamák! :) " Én meg a fejemet fogva megyek ki a morzsaporszívóért, és porszívózás közben nagyon megdicsérlek, hogy megetetted az éhes nyuszit, de legközelebb tányért is adj neki. 

Egyre inkább lekötnek az ilyen "játékok" és az érzelmi intelligenciád is hatalmasat fejlődött az elmúlt egy évben. Ha valami fáj, ha valamiért szomorúak, mérgesek vagyunk, ha valami rossz fát teszel a tűzre, és emiatt rád kiabálok, mindent másként, a magad módján, de tele érzelemmel reagálsz le. 

Lényeg a lényeg, ma van a szülinapod, tudom, elcsépelt, mert mindig ezt írom és mondom, de hidd el, ez így igaz: Te vagy életem, életünk legnagyobb boldogsága, még a legrosszabb napjaidon is! :) Nagyon szeretünk téged, maradj meg ilyen kedves, aranyos, jófej gyereknek mindig, mint amilyen vagy, köszönöm,hogy vagy nekem! <3

És a kedvenced,amivel boldogot kívánok neked: HEPI! :)

Gyermekvasút

2013.06.02. 10:00 - RÁJEN

Június 2-án vasárnap:

IMAG0532s.jpgIMAG0556s.jpgIMAG0582s.jpgIMAG0603s.jpgIMAG0649s.jpgApa-fia dupla vicsorítós sztárfotó a végére:

2013-06-02-11-46-23s.jpgJó volt, megyünk máskor is!

Rukival

2013.05.24. 09:00 - RÁJEN


Ez is aranyos lett.

Lámpa, búra

2013.05.22. 11:11 - RÁJEN

Dől belőled a szó :D

Uborka

2013.05.19. 20:00 - RÁJEN

uborkamozaik s.jpgMindmegette.

Szija

2013.05.17. 20:00 - RÁJEN

Mondod a magadét.

Csiga

2013.05.17. 10:00 - RÁJEN

Tévézel, eszel.

Életed eddig

2013.05.07. 12:00 - RÁJEN

downey.jpgJó, ha az embernek vannak elvei :)

Napi :)

2013.05.07. 10:43 - babazo

Tízórai,rohansz ki az asztalhoz,leülsz.
Mutatsz a tányér alátétre.
"Hát,igen.Koszos." (mondom én,még a reggeliből maradt morzsákat letörölve)
"Kosz." (mondod Te)
Mutatsz az asztalra.
"Igen,ez pedig tollas."
"Toll..."
"Összefirkáltad. Szabad összefirkálni az asztalt?"
Gondolkodsz,már mondanád,hogy IGEN! Amikor látod,hogy rázom a fejemet.
"Umm...Nem."
"Nem bizony! És miért nem?"
"Mé??"
"Mert Anya mérges lesz."
"Méjg..."


Jó tanács

2013.05.05. 14:34 - babazo

Elvált apukáknak,akiknek az előző házasságukból és a jelenlegi kapcsolatukból is van 1-1 (vagy több,mindegy melyik oldalon) gyerekük:

Anyák napjára (és egyéb ünnepekre,alkalmakra: karácsony,hanuka,keresztelő, születésnap, névnap, húsvét, szilveszter, esküvő, eljegyzés, diplomázás stbstbstb) soha, (de soha.) ne vegyél ugyan olyan ajándékot exanyunak,mint jelenlegi anyunak, és fordítva, mert az egyik oldalon lehet, hogy hatalmas lesz a röhögés, de a másik oldalt inkább gyomorszájba rúgtad volna a kedves és nagyon figyelmes gesztus helyett.

Hogy ki-ki melyik oldalon áll, az ebben az esetben igazából mellékes. 

Anyák napja,mesélek rólad,mamának

2013.05.04. 14:28 - babazo

Nekem mama,neked dédi,aki már nincsen közöttünk. Nem ismerhetted őt, meghalt a szalagavatóm után egy hónappal. Nagyon szeretnétek egymást. :) 
De én személy szerint meg vagyok arról győződve,hogy ő fentről vigyáz rád és rám is, büszke ránk.

Hogy milyen a dédunokád? Hú, a legelevenebb kisördög, akivel csak találkoztál. Igen, azt hiszem lesz olyan eleven, vagy talán még annál is elevenebb, mint mi voltunk Szilvivel. :)
Mindig benne van valamiben.... valamit mindig csinál. Egy pillanat megállás sincsen egész nap, azt hiszem rohanhatnál utána kiabálva,hogy MILÁÁÁÁN A MUSKÁTLIKAT NEEEE!!!! Tudom,hogy a muskátli-kérdés mindig nagyon érzékenyen érintett. Ahogy kitetted őket a jó időre, mi már ott is voltunk szaggatni, borogatni a kaspókat. És nem értettük miért kell ezen ennyire kiakadni? De ne izgulj, a rugós ágy sem lenne tőle biztonságban, szerintem már többször hazavágta volna, ahogy azt mi is tettük, minden alkalommal, amikor nálad voltunk. :)
És mégis... nem tudnád őt nem IMÁDNI. Így, nagy betűkkel. Mert tényleg Mama, ő a világ legdrágább rosszcsontja. Annyi szeretet van benne, néha rendesen rácsodálkozom... Annyi kedvesség és báj, pedig hát fiú. :) Jó, azért akadnak nehezebb időszakok, amikor kikönyököl a "fiúság", és amúgy fiú módjára viselkedik, dobál, tör-zúz, alkalmaként verekszik is. Na, az nagyon nehéz, az ilyen nehéz időszakokban olyan jó lenne, ha itt lennél, és segítenél. Szinte hallom a hangodat: "Lányom, hát ez GYEREK, nem lány... ne adjál most már neki szopni, hát meddig csüng még rajtad, eszednél vagy te?! " Ha pár napig velünk lehetnél, ez az örök kálvária is pikpak megoldódna, mert te elintéznéd. :) "Sír,sír,az a dolga...majd abbahagyja. Ne törődjé vele, menjé sétálj egyet, addig kisírja magát,na."
 
Nagyon szereti a hasát, igazi öröm neki főzni, hú...milyen jókat enne a te főztödből. :) (meg persze én is!) Imád kertészkedni, kint bogarászni a fűben, tenni-venni, biztosan sokat segítene neked a kertben, és nagyon élvezné az ültetést, a locsolást... jaj és hát az állat imádat... minden állatot nagyon szeret. Mekkora élmény lenne neki,ha etethetné veled a pocákat és a csirkéket! :) Ha mehetnétek együtt piacolni, sétálni, és úgy egyáltalán, ha belebújhatna a hatalmas öledbe, amiben úgy el lehet veszni, mert akkora. :) 
Nagyon szeretnétek egymást, ebben biztos vagyok. Úgy szeretne nálad és veled lenni, ahogy én szerettem. 

Mostanában egyre többet beszél, jókat mosolygunk a kis szóalkotásain, és ahogy próbálkozik. :) Mondjuk ezzel a nem beszél rendesen a gyerek témával valószínűleg őrületbe kergetnél, és minden áron logopédushoz akarnád vinni, mert mi az hogy nem beszél, amikor nézzem meg, a szomszéd Pista gyereke, aki olyan idős, mint az enyém, már mondatokban beszél! Emlékszem, Szilvivel is mennyit problémáztál, aki jóval kétéves kora után kezdett el beszélni, már mindenhova vitetted volna, mert biztos "süket" vagy "nem nyomas" :D meg "néma". 
Anya: "Anya! Hogy lenne már süket? Maximum szelektív a hallása, hát nem látod,hogy mindent ért?! Nem akar beszélni...ennyi."
Mama: "Lányom, nézd meg a Sanyi fia, a Dani, olyan idős,mint a Szilvike, és már beszél!! Valami nincs rendben a lánnyal."
Ezt hallgattuk addig a napig, amíg Szilvi egyszer csak mondatokban elkezdett beszélni. 
Én: "Nem én törtem el! Szilvi volt." (gonosz kézdörzsölgetés)
Mama: "Szilvike,te voltál?!"
Szilvi: "Nem mama,Andi volt,láttam!!"

O.O hát addig tartottak a szép idők... onnantól már semmit nem tudtam rákenni,mert elmondta.

Akarat kérdésben olyan,mint Zsolti volt gyereknek, ha valami nem úgy történik, hogy ő akarja, akkor magán kívül tud kerekedni, és kész, vége a világnak, addig, amíg nem az ő akarta érvényesül. Én ezt elég nehezen tudom kezelni, legfőképp lelkileg visel meg, tudom, hogy te az egészet annyival elintéznéd, hogy ott hagyod, aztán hisztizzen a falnak. :) Nem érsz te rá a napi teendőid mellett arra, hogy hosszas lelkizésbe kezdj, hogy most akkor melyik pólót vegyük fel? Amikor a disznók éhesek, a tyúkok alól ki kell szedni a tojást, locsolni kell, meg piacra menni... Más idők voltak, el is képednél most mennyire más idők járnak, milyen a gyereknevelés. Hogy egyáltalán mit értenek gyerek"nevelés" alatt.
Te azt mondanád:"A nemnevelést, azt, hogy mindent ráhagyunk a gyerekre, hogy jaj a lelke nehogy megsérüljön, te meg közben bolonduljál meg, mi? Hát ki nevel kit? Én nevelem a gyereket,nem? Na,akkor az lesz,amit én mondok."
Ha ráütsz a gyerek kezére, akkor te vagy a megtestesült agresszív szülő, aki passzióból biztosan néha falhoz vágja a gyereket, nehogymá' ! 
Hát az biztos, hogy régen nem volt ez ennyire eltúlozva, és például azért sem akartak senkit pszichológushoz küldeni, mert még 22 hónaposan szopizik... Eléggé eltorzult ám ez a világ Mama... Szerintem nem is értenéd. Csak értetlenkednél, mert mindenki hülye. Hülye a védőnő, hülye a gyerekorvos,mi az a homeopátia már lányom? Micsoda? 5 bogyó a nyelve alá amiben nincsen semmi? Adjad neki fokhagymás pirítóst, hát annál nincsen jobb tisztító. Ilyen baromságot...homobogyó.,... 
Amikor meg beteg írjon fel gyógyszert, adjad neki, aztán meggyógyul.

Na, de lényeg a lényeg... nagyon hiányzol nekem, várom már, hogy Milán megértse, és tudjak neki mesélni rólad, mert ha már így alakult, legalább így, szeretném, ha megismerne téged. Hatalmas veszteség ért azzal, hogy elmentél, amit azt hiszem soha nem fogok feldolgozni, sokat gondolok rád, és jó rád gondolni,szeretném, ha Milán életének is a része lehetnél, és az is leszel. 

Boldog Anyák Napját nekünk!

Calicivírus

2013.04.21. 16:00 - RÁJEN

Épp végigmegy mindhármunkon:

2013-04-19-18-42-55s.jpg2013-04-20-11-40-02s.jpg2013-04-21-18-34-37s.jpgRáadásul az első igazán meleg hétvégét vagyunk így kénytelenek a négy fal között tölteni. Nagyapád meg eltörte mindkét kezét, neki most talán szarabb...

A gyerekcsinálás miértjei

2013.04.17. 10:06 - babazo

Elgondolkodós poszt következik.Néha szoktam olyat is.

Szóval, csináljunk egy gyermeket! :) Miért? Hát,mert az olyan jó dolog lehet, a gyerekek olyan aranyosak,olyan kicsik,olyan cukik.... mittomén,csináljunk.
Oké.
Na? Milyen? Hátööö... cuki...aranyos... bőgőmasina. Hisztikirály. Idegszálakon zsonglőrködő búgócsiga.
De azért jó,nem? Hát,amikor alszik,eszik,csendben van,csendben játszik.... 

Csináljunk még egy gyereket!
Te normális vagy????  A méhem még most sem heverte ki azt a 9 hónapot, elevenen él bennem minden hányás,a szülés utáni horrorfilmbe is beilleszthető vértenger,ja és 2 éve nem alszom,de köszi,még élek. Te normális vaaagy?!

De mások is szülnek... Látod, alig két éves a gyerek,már jön a második. Van,akinél a 2 és 4 éves mellé most jön a harmadik. Most akkor velük mivan? Ők ennyire imádják a gyerekeket? Ennyire imádnak nem aludni? Ennyire imádnivaló az állandó öltözünk-menjünkmár-időre megyünk-vedd fel-tedd le-add ide-rakd vissza-azt ne rántsd a fejedre-leesel-megütöd-összetöröd- huzavona? Bakker,eggyel ki tudok készülni idegileg,más ezt kettővel,hárommal csinálja! Én vagyok ilyen mérhetetlenül szar,anyának nem való idegbeteg állatfajzat? És valójában tényleg ez az élet egyes egyedüli egyetlen értelme? Sorra szülni? 1-2-3 meg sem állunk a hatszázig! :)
Imádok szaros pelust cserélni,szoptatni,gügyögni évek óta, naponta kinyalni a lakást,kétnaponta mosni,napi kétszer játszóterezni,ez a nagybetűs élet maga!  

Van egy olyan érzésem,hogy ezek a nők,akik anyukákká váltak,valóban csak egyedül az anyaságban tudjék élni,megélni az életüket,kiteljesíteni önmagukat. Ez az a "szerep",amiben sikerük van. Ami feltölti őket,mert néééz,betettem a maszatos ruhát a mosógépbe és most kivettem tisztán,jupí! :) Néézd,megtanítottam neki,hogy ne a falra bassza a spenótot,hanem a tányérba majszolja szét! A nap pici kis sikerei, amik a nap végére tetőződnek,minden nap-igaz hulla fáradtan-de tele sikerrel hajtják álomra a fejüket. Vélhetően ez a siker egyenesen arányosan növekszik a gyerekek számával. Tehát,minél több,annál több siker. Annál több visszaigazolás,miszerint az életemnek van értelme,hasznos vagyok,FONTOS,sikeres.

Szóóval,nem akarsz többet?

Jaj,ezt azért így nem jelentem ki,de én úgy gondolom,az életem más területén is képes vagyok sikereset,maradandót alkotni. Tény,hogy életem legszebb és legnagyobb műve a fiam volt,de azért a párkapcsolatom is jól működik, a konyhában is feltalálom magamat, a munkámban is, várnak vissza, tudják,hogy jól dolgozom,szükség van a munkámra, aminek van látszata,van értelme.
Nem mondom,hogy a pelus cserének nincsen értelme,de az én életemet nem és kizárólag az teszi teljessé,hogy ezt csinálhatom. :) Mert mást is képes vagyok letenni az asztalra....

PIPERKŐŐŐC!

2013.04.15. 09:17 - babazo

Egyre körültekintőbb szervezést igényel selyemfiúcska K.Milán öltöztetése. Ugyanis,nagyon,de nagyon nem mindegy,mit vesz fel.
Meg kell beszélni előre,hogy melyik póló legyen a mai nyertes,ellenkező eseteben addig rohangál,szaggatva le magáról,közben üvegrepesztően visítva,amíg fel nem adom,és el nem kezdem vele,a "na,akkor mit vennél fel?" c. játékot.

"Na,jó lesz-e a Superman póló?"
"Neeeem!" (uh,elterelem valamivel a figyelmét,és végül csak ráadom,nekem márpedig tetszik!)

Időközben beköszön mama,akinek első dolga megdicsérni a gyönyörű pólót. Véégzetes hiba,mert eszébe jut,hogy márpedig ő ezt utálja,azonnal vegyük le!!!

Próbálom győzködni,teljesen feleslegesen,hogy de hát ez milyen szép kék,milyen széééép....
Nem.U-TÁ-LOM!

Jóóh.  Az egyetlen kedvenc pólóját hajtja,az kell.
"BEBE!!" (Batmen....)
"A Batman pólót éppen mossa a mosógép. Másik?"
"NEEM!"

Bemegyünk a szobája,kipakoltatja velem a pólós komódját. Sorban felvetet egymás után olyan 7-8 darabot,mire végül megbékél egyel.
Látszólag,mert míg le nem cseng ez a "öltözködni támadt kedvem" hangulat,még egy darabig ki-be rohangál a szobájából,és minden alkalommal egy újabb pólóval jelenik meg,amit fel akar venni.

"Hee!" (Elefántos)
"TÁTA!" (Cápás)
"MAAA" (Majmos)
"DÍÍÍ!" (Dínós)

És így tovább...tovább...és tovább...

Anya,értsd már meg egyszer s mindenkorra,hogy ÉN mindent jobban tudok!!!

2013.04.12. 10:20 - babazo

"Milán,elmegyünk boltba,jó?"
"JÓÓÓ!" (rohan az ajtóhoz)
"Felvesszük a sportcipőt."
"NEM!"
"Mezítláb megyünk?"
(nevet.... érti? :) )
"Neeeem...."
"Akkor melyik cipőt vegyük fel?"
"Bázz!!"
(Buzz,a Toy storys gumicsizmája,indokolatlan ugyan a 17 fokos napsütésben,de nem igazán vágyom a round 2-ra.Jólvan...)
Felvettük.
"Akkor vegyünk fel sapkát is."
"NEM!!!"
"Miért? A baglyos sapkára gondoltam."
"Nem!"
"Jó,legyen a baseball?"
"Jó."
Oké....
Felvettük.
"Milán,most vegyünk kabátot."
"Nem."
"De kabát nélkül nem tudsz jönni boltba velem...vegyük fel,jó?"
"Neem!"
"Szeretnél jönni anyával? Igen? Mert akkor fel kell venni a kabátot szívem."
Gondolkodik... 
"Oké..."
Na,akkor akár el is indulhatunk.SZUPER!
Velem örül. "Hurrá!"

Boltban.

"Milán,vegyünk neked Pingvint?" (kinder pingvi)
"Jóóó!"
"No,akkor vedd ki a hűtőből."
"Ety... Tető..." (egyet az egyik kezébe,egyet a másik kezébe)
"Kettőt viszünk?"
"Oké."
Jólvan.. el fog fogyni....
"Menjünk a pénztárhoz,mutassuk meg a bácsinak."
Elindul a pénztár felé,igyekszem elterelni a figyelmét,de meglátja a nyalókás állványt. Óshit. Már nyúl is felé...
"Ada!"  (labda)
"Labda?" 
"Oké."
Áhm...szóval a nyalóka szerinte az labda. Hát,ezt így még akár hiszti nélkül is megúszhatjuk.
"Vigyünk labdát is?"
Örül.
"Jóóó!"
"Rendben,hozz egy labdát,mutasd meg a bácsinak,kifizetünk mindent."
Megy a pénztárhoz,büszkén mutatja a szerzeményeket. És számol:
"Ety,tető,hámá!"
"Bizooony,hármat is vettünk! Pingvint kettőt,labdát egyet."

Hazafelé végig szorongatja a labdát,nagyon örül,hogy milyen ügyesen bevásárolt.

Itthon pedig a labda az édesség kosárban landolva várja Lilit.

Shit!!!!

2013.04.01. 18:28 - babazo

Tezsvíred nálunk tölti a tavaszi szünetét,ami jó,mindenki hepi,legfőképp apa.
De a legjobb,hogy tezsvíred anyucikája megint annyira nemtörődöm köcsögkurva-mint mindig-hogy idehozta őt betegen. Ópárdon,Lili nem beteg,csak "meghűlt",amit apád szerint nem tudsz elkapni.

Meglehetősen mérges vagyok,annyira,hogy lehet,hogy ezt sem fogom szó nélkül hagyni voltanyunak,holnap pedig a gyógyszertárban kezdem a napot,az ugye elképzelhetetlen,hogy Lili így ne legyen nálunk,tehát,az én dolgom előbb kikúrálni belőle a gethát,mint te azt elkapnád.

KÖSZI APA!!!!

Amikor anya volt gyermek

2013.03.26. 08:00 - babazo

Akkor minden évben,Húsvét hétfőn összevesztem anyummal, mamáddal, hogy márpedig én, ha cigány gyerekek is kezdenek el itt potyogni az égből, én AKKOR IS szoknyát veszek fel,abban várom a locsolókat!

"De ANYAAAA,TAVASZ VAAAN!"
"Kislányom,az lehet,hogy naptár szerint már tavasz van,de kint esik az eső és fúj a szél, HIDEG VAN!"
"DE ANYAAAA!!!!! Engem az nem érdekel!"
"De engem érdekel,ha beteg leszel,tessék nadrágot venni!"
"Nem veszek nadrágooooot!!!"

És ezzel úgy nagyjából mindig el is telt 1-2 óra, persze végül mindig nekem lett igazam, oké bazdddd akkor vedd fel azt a retek szoknyát,de HARISNYÁVAL! VASTAGGAL! 
Jó,hát még így sem az igazi,de legalább szoknya...

A mostani időjárást elnézegetve anyum megkönnyebbülhet,hogy már nem vagyok kislány. Valószínű,hogy én most is szoknyát szeretnék felvenni, hiszen TAVASZ VAN!

2013-03-26-09-58-42s_1.jpgUgyan,kint épp csak fél méteres a hó.

Hétvégi képriport

2013.03.18. 12:00 - RÁJEN

2013-03-16-17-01-07 s.jpgLufiszerzés: mission accomplished! (Lufi milánul: júú)

2013-03-15-12-17-03 s.jpgHa ebéd van, boldogság van.

2013-03-17-10-49-44 s.jpgÖregapád kedvence a hátrakulcsolt kéz...

2013-03-17-10-47-53 s.jpgHangember :DDD

2013-03-17-11-15-00 s.jpgApataxi.

2013-03-17-10-54-03 s.jpgDupla bányászengedély.

2013-03-17-11-29-52 s.jpgOldalas, ahogy kell, vellával!

2013-03-17-17-40-37 ss.jpgLili: LÁÁÁB!!! :)